Az illóolajokban gazdag növényt nemcsak fűszerezésre, de gyógyításra használták már a kezdetektől. A görög Hippokratész, az orvostudomány atyja gyógyszerkönyvének alapjaként írta le a fokhagymát. Az utóbbi időben az érdeklődést az váltotta ki, hogy a fokhagymából olyan anyagokat sikerült kimutatni, melyek rákellenes hatásúak.
Kínában megfigyelték, hogy a gyomorrákot megelőző szövetkárosodások ritkábban fordultak elő azokban, akik sok fokhagymát ettek, kiváltképp akkor, ha különböző vitaminkészítményeket is fogyasztottak. Laboratóriumban azt is kimutatták, hogy a fokhagymában lévő egyik vegyület fokozza a rosszindulatú daganatsejtek programozott sejthalálát.A diallilszulfid, a fokhagyma egyik bioaktív anyaga gyorsítja a férfi nemi hormon, a tesztoszteron anyagcseréjét, ezért gátolja a prosztatarák kifejlődését. A különböző vizsgálatok eredményei azonban ellentmondásosak voltak, ezért a koreai Dzsi Jon Kim és Oran Kvon átnézték az erre vonatkozó orvosi szakirodalmat.Összegyűjtötték az 1955 és 2007 között megjelent tanulmányokat. A folyóiratokban sok cikk olvasható arról, hogy a fokhagyma megelőzi vagy gyógyítja a rosszindulatú daganatos betegségeket, de ezek közül csak 19, emberre vonatkozó dolgozat készült olyan feltételek szerint, hogy annak állításai elfogadhatóak. Megfelelően ellenőrzött vizsgálatok hiányában tehát nincs megbízható adat arra, hogy a fokhagyma egyértelműen csökkentené a rosszindulatú daganatok veszélyét.A koreai szakemberek szerint a kérdés pontos tisztázását tovább bonyolítja, hogy a fokhagyma feltételezett daganatellenes hatását befolyásolja az is, milyen formában kerül a szervezetbe, nyersen fogyasztják-e vagy különböző módon készített ételekkel kerül a szervezetbe.Xiaonan Lu, a Washingtoni Állami Egyetem munkatársa fokhagymából kivont diallil-szulfid és két gyakran alkalmazott antibiotikum, a ciprofloxacin és az erythromycin hatásosságát vizsgálta az élelmiszer-mérgezést okozó Campylobacter jejuni baktérium ellen. A kórokozó által okozott fertőzéseknél részben az okoz problémát, hogy a baktérium sejtjei olyan váladékot termelnek, amely biofilmként tartja együtt azokat. Ez a biofilm hozzátapad az élelmiszerekhez, valamint az ételek előkészítéséhez használt eszközök felületéhez, ami nagymértékben hozzájárul a kórokozó terjedéséhez.
A gyomorba és a bélrendszerbe jutva a Campylobacter hasmenést, lázat, fejfájást, hányingert okoz. A kezelést is az általa képzett biofilm nehezíti, mivel megvédi a baktériumokat az antibiotikumok támadásától.Lu és munkatársai diallil-szulfiddal és a két említett antibiotikummal kezelték a baktérium-biofilmet, és azt tapasztalták, hogy míg az antibiotikumok okoztak ugyan némi kárt a biofilmben, a fokhagymaszármazék igen gyorsan beszűrődött a biofilmbe, ahol enzimjeik működésének gátlásával elpusztította a baktériumokat. Ráadásul az antibiotikumnál százszor kisebb koncentrációban.Rossz hír, hogy a fokhagyma puszta elfogyasztása még nem öli meg a Campylobacter baktériumokat, ám a belőle kivont diallil-szulfidot a későbbiekben alkalmazhatják az élelmiszerek előkészítéséhez használt felületek fertőtlenítésére.A tanulmányt a Journal of Antimicrobial Chemotherapy című szakfolyóiratban ismertették.